A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hugh Jackman. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hugh Jackman. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. március 4., szombat

Logan

Ennyi volt, Hugh Jackman nem lesz többé Wolverine. Ezennel végleg letette a fém karmokat, és ugyan ki lenne méltó rá, hogy helyettesítse őt a későbbiekben? Egyszerűen tökéletes casting volt, nem hiába tették majdnem minden X-men film főszereplőjévé. És azokból aztán akadt egy jópár. A búcsú a karaktertől méltó és bizonyos szempontból kielégítő. Más szempontból viszont korántsem az.
Kezdjük a mérleg pozitív oldalával: a film jó. Nagyon bejött ez a sötét és kilátástalan, már-már westernfilmeket idéző hangulat. Nem spóroltak a brutalitással sem, ez leginkább a film első felében ad hozzá az élményhez; a harcokból viszonylag kevés van, azok viszont meglehetősen intenzívek és tobzódnak az erőszakban. Egyes összecsapások közben olyan érzésem támadt, mintha percek óta nem vettem volna levegőt. A káromkodás az első pár percben még furcsán hatott, lévén hogy a korábbi részekben alacsonyabb volt a korhatár, de hamar meg lehetett szokni ezt is.

És baz, Hugh Jackman. Tényleg baromira fog hiányozni ez a fickó, ahogy a hullámzó minőségű franchise-ban mindig is ő volt az egyetlen olyan láncszem, aki tudta hozni a tőle elvárt színvonalat, úgy most is hibátlan a szerepben. Benne van minden abban a tekintetben; az elmúlt közel 20 évben sokszor próbálkozott a kitöréssel, de mindig visszatért a szerephez, mely világhírnevet adott neki, melyben a leginkább elemében van. Nála jobb Wolverinet soha nem fognak találni, ha esetleg új színésszel újra elő akarnák kaparni a karaktert, és valószínűleg ő sem fog többé találni olyan szerepet magának, ami legalább ennyire hozzá illene.
Rajta kívül még a visszatérő X professzor az említésre méltó szereplő; érdekes volt látni, ahogy a mindig bölcs és erőteljes vezető, akit a korábbi filmekben megszokhattunk mostanra egy beteg, megfáradt és enyhén szenilis öregemberré változott. Az ő búcsúja nem kevésbé megindító, mint Jackmané - Patrick Stewart sem fog többé visszatérni az X-men univerzumba. Köszönet mindkettejük munkájáért!
És akkor jöjjön mérleg másik fele; a film jó, de ennél sokkal jobb lehetett volna. És sokkal jobbnak is kellett volna lennie, erről pedig a forgatókönyv és a rendezés tehet. A film kétharmada remek, minden benne van, amit az előzetesek alapján vártam, amit szerettem volna látni egyik kedvenc karakterem utolsó színre lépése során; kevés, de erőteljes akciójelenetek, mély karakterábrázolás, váratlan, sokszor elég kegyetlen húzások. Aztán jön a törés, az utolsó harmad, és egy sablonos akciófilm kerekedik ki a dologból egy olyan befejezéssel, mely ugyan sokakat boldoggá fog tenni, viszont sokakban keserű szájízt fog hagyni.

A legfőbb probléma a történettel van; az alapszituációt már ezerszer láttuk, ám míg a film első felében a jobb jelenetek ezt tudták ellensúlyozni, addig az egész sztori megoldása meglehetősen semmilyen. Ezt csak tetézi a főgonosz személye. Az X-men filmek egyik fő betegsége ezt a produkciót sem kerülhette el: Magneton kívül egyszerűen nem tudnak jó ellenséget kreálni hőseinknek, ahogy a gonosz gonosz terve is igazából egy nagy nulla.

Egy fontos szereplőről nem volt még szó, az előzetesben és a plakátokon is sokat mutogatott kislányról. Ő Laura, aki hasonló képességgel van megáldva, mint Logan, és hát az ő karakterét nem igazán tudtam hova tenni. Sokáig egyáltalán nem beszél, ami időnként szül néhány komikus jelenetet, aztán néha meg zúzza, aprítja az ellent, véresen, kegyetlenül. Az utolsó harmadban az ő sorsa kerül előtérbe, és meg kell mondjam, rendesen belassul a történet a végső összecsapás előtt, erőteljesen megérezni a két órás játékidőt. Nem mondom, hogy unalmas, de a vágóolló csattoghatott volna valamivel sűrűbben is.
Összességében pozitív az élmény, egyszer mindenképp érdemes volt látni, és mindenképp moziban kellett látni - hiszen mégiscsak Loganről van szó. Azonban egyáltalán nem hibátlan film és nem akkora élmény, mint amekkorát szerettem volna, mint amilyennek sokan tartják. Western-szerű karakterdrámaként erős alkotás, akciófilmként viszont csak az első felében tudott igazán lenyűgözni. Egy idő után a sok egyforma kaszabolás elvesztette a hatását, ahogy a rendező is szép lassan elvesztette a kreativitását ezzel egyenes arányban. Viszont mindenképp érdekes dolog volt egy ilyen képregényfilmmel találkozni a mostani műanyag, egy kaptafára épülő felhozatalban.