2017. június 8., csütörtök

Élet (Life)

Milyen lesz a végeredmény, ha fogjuk az 1979-es Alient és a 2013-as Gravitációt, és jól egybegyúrjuk őket? Valami olyasmi, mint a 2017-es Élet. Azaz inkább vegyük elő az említett két filmet és lehetőleg jól nézzük meg újra, a kérdéses műremeket pedig hagyjuk inkább a fenébe.

Bevallom, Ryan Reynolds és főleg Jake Gyllenhaal neve kapásból felkeltette az érdeklődésemet (utóbbi korunk jelenlegi legjobb férfiszínésze), űrben játszódó klausztrofóbiás sci-fi/horror pedig még akkor is könnyedén lecsusszan, ha nem eme két karizmatikus arc alakítják a főszerepeket. Aztán persze ilyenkor jön a pofára esés: a film egy nagy nulla. Nem az a legfőbb baja, hogy szar, mert egyáltalán nem az; szimplán csak annyira jelentéktelen, hogy már most alig emlékszem valamire, pedig vasárnap sikerült letöltenem a videótékából.

Valójában nagy kár érte, mert vannak nagyon is működőképes dolgok itten. A színészek például mind remekül teljesítenek, persze ez tőlük el is várható. Reynolds természetesen a laza, nagydumás csávót alakítja, mint mindig, Gyllenhaal pedig a komoly, mindent megfontoló tudós. Mellettük itt van még a csaj, aki Tom Cruise mellett keménykedett a Mission Impossible legutóbbi részében (egyébként Rebecca Fergusonnak hívják, nagyon csinos kis nő, és mind abban a filmben, mind ebben szintén nagyon jól játszik), meg még egy pár másik figura, akikről sokat nem tudunk meg a történet során. Igazából senkiről sem tudunk meg nagyjából semmit. Ezek a karakterek csak azért léteznek, hogy az elszabaduló szörny legyen kiket kinyírjon a játékidő során.

Mert buták. Te jó ég, mennyire buták!


És akkor el is érkeztük az idegesítő dolgokhoz. Ha már a színészek jók és a rendezés is egészen korrekt (a film nem csak, hogy baromi jól néz ki látványilag, de egyszer-kétszer azért még némi izgalmat is sikerült valahogy a vászonra varázsolni), akkor mi máson bukhat el minden, mint a manapság oly kevésre tartott, azonban annál fontosabb forgatókönyvön. Komolyan így kell ábrázolni egy brutál magas intelligenciával rendelkező tudós csapatot, akik konkrétan egy vadonatúj organizmust vizsgálnak egy űrállomáson? Néhol konkrétan hangosan röhögtem, vagy éppen a fejem fogtam, akkora baromságokat csináltak. Tényleg csak úgy lehet előre gördíteni egy cselekményt, ha a szereplők kretének és folyamatosan elcsesznek valamit? Ennél jobbra nem futotta, kedves Forgatókönyvíró Úr?

Nagyjából emiatt fog végül a feledésbe merülni ez a próbálkozás is, bár becsületére legyen mondva, a befejezésnél majdnem sikerült elégedetten csettintenem egyet. Egyrészt marha frappáns, másrészt siker esetén nyitva hagyta volna a kaput az esetleges folytatásnak. Valószínűleg ebből nem lesz semmi, és igazából nem is baj. Az új Alient nem köszönhetjük benne, max egy esős vasárnap délutánra megy el egyszeri szórakozásnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése