2017. március 9., csütörtök

T2 Trainspotting

Válaszd a folytatást! Válaszd a nosztalgiát; válaszd a régi karaktereket új helyzetekben, a régi helyzetek mintájára! Válassz egy marha jó filmet; válaszd a Trainspotting 2-őt!
Gondolom a bevezetőből is látszik, hogy nekem marhára bejött ez a film. Viszont semmiképp sem ajánlom olyannak, aki nem látta az első részt. Nem csak, hogy rengeteg jó poén származik a 20 évvel ezelőtti eseményekre való visszautalgatásból, de megannyi képkoca is felbukkan az eredeti 96-os filmből.

Amúgy nem lesz ez egy hosszú írás, Renton, Sick Boy, Spud és Begbie mind visszatérnek, és mind a négyen megváltoztak azért jócskán az elmúlt 20 évben. Kár, hogy nem láthattam még akkor az első részt, amikor megjelent. Akkor még jobban ütött volna a nosztalgia, bár így is elég rendesen sikerült elkapjon, fantasztikus jeleneteket vezényelt le a rendező, Danny Boyle. A színészek természetesen egytől egyig lubickolnak, szemmel láthatóan örömüket lelték a visszatérésben.

Na, kb. ennyi, nézzétek, ha szerettétek az elsőt és nem vagytok begyöpösödöttek, ezt is imádni fogjátok. Én imádtam, nem kérdés, hogy itthon is nézős lesz majd. Minden percét élveztem. Köszönöm Danny Boyle, köszönöm srácok, fasza kis utazás volt!

2017. március 4., szombat

Logan

Ennyi volt, Hugh Jackman nem lesz többé Wolverine. Ezennel végleg letette a fém karmokat, és ugyan ki lenne méltó rá, hogy helyettesítse őt a későbbiekben? Egyszerűen tökéletes casting volt, nem hiába tették majdnem minden X-men film főszereplőjévé. És azokból aztán akadt egy jópár. A búcsú a karaktertől méltó és bizonyos szempontból kielégítő. Más szempontból viszont korántsem az.
Kezdjük a mérleg pozitív oldalával: a film jó. Nagyon bejött ez a sötét és kilátástalan, már-már westernfilmeket idéző hangulat. Nem spóroltak a brutalitással sem, ez leginkább a film első felében ad hozzá az élményhez; a harcokból viszonylag kevés van, azok viszont meglehetősen intenzívek és tobzódnak az erőszakban. Egyes összecsapások közben olyan érzésem támadt, mintha percek óta nem vettem volna levegőt. A káromkodás az első pár percben még furcsán hatott, lévén hogy a korábbi részekben alacsonyabb volt a korhatár, de hamar meg lehetett szokni ezt is.

És baz, Hugh Jackman. Tényleg baromira fog hiányozni ez a fickó, ahogy a hullámzó minőségű franchise-ban mindig is ő volt az egyetlen olyan láncszem, aki tudta hozni a tőle elvárt színvonalat, úgy most is hibátlan a szerepben. Benne van minden abban a tekintetben; az elmúlt közel 20 évben sokszor próbálkozott a kitöréssel, de mindig visszatért a szerephez, mely világhírnevet adott neki, melyben a leginkább elemében van. Nála jobb Wolverinet soha nem fognak találni, ha esetleg új színésszel újra elő akarnák kaparni a karaktert, és valószínűleg ő sem fog többé találni olyan szerepet magának, ami legalább ennyire hozzá illene.
Rajta kívül még a visszatérő X professzor az említésre méltó szereplő; érdekes volt látni, ahogy a mindig bölcs és erőteljes vezető, akit a korábbi filmekben megszokhattunk mostanra egy beteg, megfáradt és enyhén szenilis öregemberré változott. Az ő búcsúja nem kevésbé megindító, mint Jackmané - Patrick Stewart sem fog többé visszatérni az X-men univerzumba. Köszönet mindkettejük munkájáért!
És akkor jöjjön mérleg másik fele; a film jó, de ennél sokkal jobb lehetett volna. És sokkal jobbnak is kellett volna lennie, erről pedig a forgatókönyv és a rendezés tehet. A film kétharmada remek, minden benne van, amit az előzetesek alapján vártam, amit szerettem volna látni egyik kedvenc karakterem utolsó színre lépése során; kevés, de erőteljes akciójelenetek, mély karakterábrázolás, váratlan, sokszor elég kegyetlen húzások. Aztán jön a törés, az utolsó harmad, és egy sablonos akciófilm kerekedik ki a dologból egy olyan befejezéssel, mely ugyan sokakat boldoggá fog tenni, viszont sokakban keserű szájízt fog hagyni.

A legfőbb probléma a történettel van; az alapszituációt már ezerszer láttuk, ám míg a film első felében a jobb jelenetek ezt tudták ellensúlyozni, addig az egész sztori megoldása meglehetősen semmilyen. Ezt csak tetézi a főgonosz személye. Az X-men filmek egyik fő betegsége ezt a produkciót sem kerülhette el: Magneton kívül egyszerűen nem tudnak jó ellenséget kreálni hőseinknek, ahogy a gonosz gonosz terve is igazából egy nagy nulla.

Egy fontos szereplőről nem volt még szó, az előzetesben és a plakátokon is sokat mutogatott kislányról. Ő Laura, aki hasonló képességgel van megáldva, mint Logan, és hát az ő karakterét nem igazán tudtam hova tenni. Sokáig egyáltalán nem beszél, ami időnként szül néhány komikus jelenetet, aztán néha meg zúzza, aprítja az ellent, véresen, kegyetlenül. Az utolsó harmadban az ő sorsa kerül előtérbe, és meg kell mondjam, rendesen belassul a történet a végső összecsapás előtt, erőteljesen megérezni a két órás játékidőt. Nem mondom, hogy unalmas, de a vágóolló csattoghatott volna valamivel sűrűbben is.
Összességében pozitív az élmény, egyszer mindenképp érdemes volt látni, és mindenképp moziban kellett látni - hiszen mégiscsak Loganről van szó. Azonban egyáltalán nem hibátlan film és nem akkora élmény, mint amekkorát szerettem volna, mint amilyennek sokan tartják. Western-szerű karakterdrámaként erős alkotás, akciófilmként viszont csak az első felében tudott igazán lenyűgözni. Egy idő után a sok egyforma kaszabolás elvesztette a hatását, ahogy a rendező is szép lassan elvesztette a kreativitását ezzel egyenes arányban. Viszont mindenképp érdekes dolog volt egy ilyen képregényfilmmel találkozni a mostani műanyag, egy kaptafára épülő felhozatalban.