2017. január 28., szombat

Széttörve (Split)

Nem is emlékszem, mikor hagyta el utoljára ennyire elégedett hűb@meg a számat, mint a Széttörve utolsó néhány másodperce láttán. Az utóbbi idők egyik legütősebb befejezése, ehhez nem fér kétség. Kár, hogy az összkép azért korántsem ennyire pozitiv.

Tisztázzuk az elején: a Széttörve egy remek film. A történet ígéretesen kezdődik: három fiatal lány egy elmebeteg férfi fogságába kerül, aki nem kevesebb. mint 23 különböző személyiséggel rendelkezik. James McAvoy minden szempontból tökéletes választás a szerepre; egyszerre szánni valóan nevetséges és hátborzongatóan félelmetes, miközben percenként másik karakter bőrébe bújik. Hihetetlenül kemény munka lehetett ennyi teljesen különböző alakot eljátszani egy filmben, mégha a 23 csupán egy jelképes szám is - a két órás játékidő alatt összesen talán 6 személyiség lép elő a fénybe. McAvoy azonban nem csak, hogy remekül megbírkózik a feladattal, de egyenesen lubickol ebben a nem mindennapi szerepben, konkrétan az egész második felvonást kihúzza a szarból.

És itt jön a film legnagyobb negatívuma: nem is tudom melyik lett volna a jobb, néhány oldalt kihúzni a forgatókönyvből, vagy a vágóra rászólni, hogy kicsit feszesebb középső harmadra lenne szükség. A rendező mintha kissé elveszne a részletekben, miközben igyekszik minden fontosabb karakternek megfelelő háttérsztorit biztosítani, azonban ez időnként jócskán a feszültség rovására megy. Az egyetlen szereplő, aki végig igazán érdekes tud maradni, az McAvoy karaktere; szerencsére pont mindig akkor történik valami, amikor az ember elkezdené elveszíteni az érdeklődését az események iránt.

Aztán megkezdődik az utolsó fél óra és elszabadul a pokol; a szálak összeérnek, a kirakós utolsó darabkái is a helyükre kerülnek, a vérnyomásom pedig az egekbe szökik, hogy aztán a stáblista felgördüléséig ott is maradjon. Rég láttunk ennyire izgalmas finálét, mint ez a pörgős bújócska vadász és prédája között. Amikor pedig már azt hinnénk, hogy végleg elsötétül a vászon és kikászálódhatunk a kényelmes moziszékből, megkapjuk a nagyágyút, egyenesen bele a képünkbe, hogy a szánk is tátva maradjon. Ennél jobb thriller egy darabig most nem lesz a mozikban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése